2011. szeptember 10., szombat

naplólapok a málnási dossziéból…el murciélago



padilla másnapos volt, égett a gyomra, bort ivott büszkeségében, hogy ügyesen dolgozott. felszerelte a tükröt a falra. egész alakos, szép nagy tükör volt. reggel még a fátyolkák is megnézték. lement a tapas bárba, köszönt, kért egy cruzcampot és kolbászkákat, olyat amit az asztalra kitett spiritusz égő lángocskáján kellett megsütni. felszívta a savat. szerette ezt a menüt másnaposan. sültkolbász és sör. dolores, tudja milyen nehéz fátyolkát szerezni? a pincérnő hülyén néz rá. mindegy, hagyjuk, fél óra múlva hozzon még kolbászt és sört. a belső zsebéből lapokat vesz elő, kitépett lapok egy könyvből. olvas.


talán a velem szemben ülő ember újságjában látott zapatero fotó miatt, talán nem, de eszembe jutott a denevér történetem. jó ideig gondolkodtam, hogy mikor is történt a dolog, aminek persze nincs is jelentősége, de vonaton ülve ráértem ilyesmin töprengeni. aztán végre beugrott. a madridi szociológiai világkongresszus idején történt, tehát 90-ben. vonatra kellett ülnöm akkor is. kint laktam a nyaralóban, de egy előadás miatt beutaztam madridba. a nyaraló. sok bosszúságot okozott, látványosan, de hitványul építették. sohase vegyenek házat egy férfitól, aki fodrász. alacsonyrendű magamutogatásukat buzeráns felszínesség jellemzi. a számos hiba közül leginkább az bosszantott, hogy a konyhai ablakokra úgy rögzítették a szúnyoghálót az ablaktáblák és a redőny közé, hogy az nem volt mozdítható, így az ablakon nem lehetett kihajolni.

sokáig fenn voltam, a kanapén feküdtem, egy barátom írását olvastam, boroztam, elaludtam. iszonyú viharra ébredtem. a tetőt tépte a szél, az ajtók és ablakok ki-be csapódtak, jég esett, békákat sodort a szél. bódultan, az álmomban lesodródott szemüvegem nélkül, félvakon felpattantam, körbe rohantam a házat, hogy becsukjam az ablakokat. utoljára a konyhait. már a kezemben volt a kilincs, mikor észrevettem valami mocorgó barna púposodást a szúnyoghálón. egészen közel mentem és láttam, hogy egy a vihar elől behúzódó denevér szorult a redőny és a szúnyogháló közé. ki kellett volna mennem az épületből, hogy kiszabadítsam, nem tettem. bementem a palackért, aztán vissza a konyhába, töltöttem egy kis bort, és rácsuktam a szörnyre az ablakot. az ablakkeret szétnyomta. talán még visított is, de lehet, hogy csak az emlékezet szeretné színezni a történetet. mindenesetre a szemei kinyomódtak, és pár centis kocsányon lógtak a test alá. mint egy rajzfilmben, mikor megriad a fejjel lefelé lógó denevér, és toiiiiiing, kocsányon lógó szemekkel mered rémülete tárgyára. többet nem foglalkoztam vele, gondoltam reggel megnézem. lefeküdtem.

reggel még szürke volt az ég, álmos voltam, siettem a vonathoz, így csak egy futó pillantást vetettem rá, hogy meggyőződjek róla, nem csak álom volt. hát nem.

madridból visszaindultam kora délután, nem érdekeltek az előadások. a falakból a szociológia válsága áradt, ahogy azt a szünetekben a kollégák is siettek egymásnak elújságolni.

a konyhába siettem, kinyitottam az ablakot, és igen, minden úgy történt, ahogy. a denevér és a kocsányon lógó szemei fel voltak kenődve, vagy inkább már száradva a szúnyoghálóra. a mozdulatlan testet másodlagos aktivitás járta át, így hát mégiscsak mozgott. beköpték a legyek.

fogpiszkálóval próbáltam eltávolítani a szúnyoghálóról. először a nyüvek potyogtak a párkányra, ahol persze fájdalmasan tekeregve, de szinte azonnal meg is sültek. a párkány legalább nyolcvan fokos volt a rátűző napon. elég hosszan tartott, de sikerült a denevér testét is leválasztanom a hálóról, az is a párkányon landolt. a tetemről leeső, és belőle kipergő férgek szintén úgy végezték, mint a többiek. a néhány még mocorgót, hajszárítóval fújtam le. a denevér maradványát is azzal akartam, de kétezer watt erre kevés.

újabb esők jöttek, nem sodorták le a tetemet, inkább bemosták egészen az ablaktáblák mellé, néha úszott, néha tapadt, ahogy az idő változott, kopott is közben, végül már csak két szárny maradt. aztán, mikor már nem figyeltem rá, azok is eltűntek valahogy.

mondhatnám, hogy hetekig a denevér halála járt az eszemben, meg hogy csak az ne legyen, hogy így pusztuljak el, és ennek kapcsán elmesélhetném egy heroinista egyetemi szobatársamat, aki másnapos halálfélelmeimen mosolyogva biztatott, hogy nem könnyű ám meghalni, meg azt is, hogy arra gondoltam, hogy nehogy úgy pusztuljak, hogy másnak ennyi munkát hagyjak, de nem. nem gondoltam semmi ilyet.

sőt, azt reméltem, úgy halok meg egyszer, hogy valakinek nagyon sokáig kell majd pucolnia a szúnyoghálót.

ilyesmik jutnak az ember eszébe, ha utazik.


az utolsó sorokat már hangosan olvasta, a pincérnőnek is odakiáltva: dolores, olvasott már ilyen marhaságot? a pincérnő nem értette mit akar, kihozta a kolbászokat és a sört. padilla nem szólt rá, hogy korai, elkezdte sütögetni a hurkapálcára húzott kolbászokat. mi a szar ez a denevéres, morogta, hát nem sinka, az biztos. mosolygott.

67 megjegyzés:

  1. maga után is sokéig kell pucolni a világhálót

    tewtn

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Idióta!
    Ilyen nincs:
    "padilla másnapos volt, égett a gyomra, bort ivott büszkeségében, hogy ügyesen dolgozott."
    Maga egy Wahornba olytott bacheriván?!

    VálaszTörlés
  4. szörnyű humora van.

    (az első bekezdés második felében direkt vált múltból jelenbe? mer a vége megint múlt:))

    betyár

    VálaszTörlés
  5. igen, a jelenidővel mintegy belépünk a képbe, padilla mellé ülünk a tapasbárban egy pillanatra, aztán megint távolodunk, tárgyilagosodunk. olyan filmes dolog, bár a filmet mélyen megvetem. :))
    szörnyű humora az életnek van, hallja e!

    VálaszTörlés
  6. hát, ha így olvasom, tényleg:))

    betyár

    VálaszTörlés
  7. Valamikor nagyon régen olvastam a Kedves bópeert. Egyetlen dologra emlékszem belőle, ami hasonló iszonyattal töltött el: mikor az egyik öregember élvezettel csipegette a sajtból a kukacokat.
    Brrr...

    VálaszTörlés
  8. padilla őrm. újrajátsza málnásit a fátyolkáktól kezdve? akkor ez egy önmagába csavarodó, végtelen történet lesz...
    (és rajzfilmes leíráshoz rajzfilmes hangeffekt! :))

    VálaszTörlés
  9. Az első kommentet olvasva beleprüszköltem a kávémba.
    Sokéig, bizony sokéig.
    Tudom elütés, de Kabos Gyula hangján véltem hallani.
    ...és akkor kérem, az a denevér, képzelje csak a szemei is rászáradtak a hálóra, borzalom kérem, borzalom...makkot hívott Grúber?... maga megőrült.
    Passz, nem játszom őrültekkel, ajánlom magam...

    A posztról nem írok.
    Tartja a színvonalat, mégpedig jól tartja, akkor meg minek?
    Majd ha már nem tartja akkor...

    Insz...

    VálaszTörlés
  10. insz...tewton velősétől még nem tértem magam sem magamhoz :)
    g.

    VálaszTörlés
  11. Nem rossz, de ilyen "Padilla valamilyen hétköznapi tevékenység közben olvas valamit" már volt (a macskával).
    Ma este majdnem ráparkoltam egy sünre. Kis híján bemászott a bal első kerék alá, de időben megálltam, aztán rávillantottam a távolságival, mire szerencsésen elszaladt. Pedig ha elütöm és aztán hetekig tart, mire a szétlapított test véres-tüskés maradványai kirohadnak a gumiabroncs bordái közül, az igazi Grift-novella lett volna.
    H.Hartland

    VálaszTörlés
  12. hartland, olyan, hogy padilla teszvesz és közben olvas, olyan mindegyik padillás szinte. a padillások ilyenek. ha unja, ugorjon. :)

    áh, egy grift szöveghez nem elég egy sün, meg egy mondjuk pozsonyi úti parkolás. :)

    g.

    VálaszTörlés
  13. Ha összeszámolnánk hány szerencsétlen pára végezte már a legkülönfélébb borzalmak útján Grift tollhegyén, lassan meglenne a teljes rendszertan... Miért ilyen markáns ez a motívum magánál?

    VálaszTörlés
  14. nem gondolja kedves rah, hogy az életben egy fontos dolog van, és az halál? :)

    g.

    VálaszTörlés
  15. padilla őrmester vizet tett fel a teához, majd leült, hogy megtisztogassa fegyverét. amikor felforrt a víz, lassan leemelte a tűzről, és óvatos mozdulattal felöntötte vele a tesco gazdaságos teát. szándékosan öntötte finoman, nehogy a víz a bögrébe sodorja a gibraltárt megszálló északi alemberek vörös-fehér-kék színeivel díszített papírcímkét, mely a filter tetejéhez erősített cérnaszál végén fityegett. míg a teafilter ázott, padilla őrmester kis könyvet húzott elő a farzsebéből. a könyvet a macskarobbantó-ügy egyik mellékszálának felgombolyítása közben foglalták le. címlapján hátára fordult sünt ábrázoló gyerekrajz. a sün lábai élettelenül merednek a magasba, nyelve kilóg, szeme helyén két, x-alakban keresztbe tett vonal jelzi, hogy a sün halott. padilla találomra felüti a könyvet.

    egy este a pozsonyi úti lakásunk előtt készültem beállni egy üres parkolóhelyre, mikor hirtelen, mintha a semmiből termett volna, egyszer csak felbukkant egy sün. riadtan mászkált föl-alá, majdnem a bal első kerekem alá futott, majd hirtelen kővé dermedt a lassan guruló kocsi fényszórói előtt. az első gondolatom az volt, hogy a pozsonyi úton nincsenek is sünök, de ez a példány kétségtelenül itt állt előttem, várva, hogy megszülessen a döntés az életéről. a második gondolatom az volt, hogy megállok és rávillantok, hogy elmeneküljön, de aztán valamiért, nem is tudom, talán a kíváncsiságtól hajtva, hogy mi lesz, gázt adtam és gyorsan áthajtottam rajta. kissé csalódott voltam: nem hallatszott sem halálsikoly, sem a sün gerincének roppanása, csak egy tompa huppanás, ahogy a bal első kerék átgördült rajta. nem éreztem semmi drámait, semmi rendkívülit, egyáltalán nem is éreztem semmit. a pillanat, amikor kialudt egy élet, ugyanolyan banális pillanat volt, mint az összes többi. amikor kiszálltam, láttam, hogy ami a sünből maradt, ott fekszik a b-oszlop magasságában a kocsi bal oldala mellett. majdnem bele is léptem. gyorsan visszaültem, indítottam és kerestem egy másik parkolóhelyet.

    másnap amikor tankolás után a guminyomást ellenőriztem, láttam a bal első gumiabroncs bordázatában a sün maradványainak odaragadt részét. az összedarált véres húsból kimeredeztek a sün tüskéi, az egyik bordában pedig ott barnállott a sün orra. úgy préselődött oda, orrlikakkal kifelé, mintha a sün az abroncsba bújt volna, és most onnan szaglászná a város benzingőzös levegőjét. azonnal mosóba vittem a kocsit, persze olyan pénzbedobós kézimosóba, ahol az ember maga moshatja le az autóját. bedobtam minden aprót, ami nálam volt, és percekig verettem a mosópisztolyból spriccelő vízzel a bal első abroncsot, míg a sün utolsó darabkája is kiszabadult és eltűnt a betonteknő közepén a lefolyóban.

    mondhatnám, hogy meggyászoltam a sünt, hogy sajnáltam a kioltott életet, hogy arra gondoltam, nehogy már én is így végezzem, hogy slaggal mosnak ki egy gumiabroncs bordái közül, de nem gondoltam semmi ilyet. arra gondoltam, nehogy figyelmetlenségből ott maradjon a kis dög valamelyik tüskéje az abroncs bordái között, hogy aztán kiszúrja nekem a gumit és durrdefektet kapjak. hiába tudtam, hogy az abroncs ennél sokkal erősebb, és hatszor ellenőriztem is, hogy nem maradt ott semmi, de a képtelen lehetőség akkor sem hagyott nyugodni, kísértett, valahányszor autóba ültem, vagy ami még rosszabb, valahányszor a nejem vagy a nagylányom elvitte a kocsit. hetekig nem bírtam írni semmit, a tiltakozó nyílt leveleket is reszkető kézzel írtam alá, míg aztán elmentem a gumishoz felrakattam egy új szett abroncsot. a régit eladtam, csak két szezont futott, jó árat kaptam érte. de soha nem felejtem el, mennyit kellett miatta rettegnem.

    rettegtél, baszki, rettegtél? - nevet padilla őrmester - te ütötted el a sünt, nem ő téged! - az asztalra dobja a könyvet.

    VálaszTörlés
  16. Grift, az előzőt én tréfamesterkedtem ide magának, úgy kb. fél óra volt megírni. (Na jó, munkába menet már gondolkodtam rajta. :)) Látja, ilyen padillás-döglöttállatosat más is tud. Még ha nem is lakik a Pozsonyi úton és nem is gázolta el a sünt. Ideje valami újat kitalálni. :)
    H.Hartland

    VálaszTörlés
  17. igaza van barátom, így meg lehet írni a bibliát is. csakhát. persze megfogadom baráti tanácsát, és leteszem a pennát, azt hiszem. :)
    g

    VálaszTörlés
  18. de tudja mit nem vett észre, hogy fenti kis dolgozatom úgy esszenciálisan egzisztencialista, hogy rokonságot mégis inkább lévi-strauss szomorú trópusok c. fércművével mutat. és vegye észre, hogy a denevér a legesleglénygtelenebb a történetben. :)

    VálaszTörlés
  19. Na, akkor mégis megpróbálom rekonstruálni, amit a Blogrincs megevett.
    Egy ízben módom volt igen közelről megnézni egy denevért. Úgy 30 centiről. Egy szűk, klinkertégla borítású folyosó falán talált magának - kétségkívül igen kényelmetlen - helyet éjszakára.
    Hajnaltájban voltam a folyosón, és megláttam. Odamentem, és hosszasan néztem az alvót. Mivel nem volt módja "rendes", fejjel lefelé összehúzódó pózban tölteni az éjszakát, a két szárnyát kiterjesztve a falra fektette. A szárny felülete éppen olyan volt, mint a régi fényképalbumokban a kemény kartonok közötti áttetsző elválasztólap dombornyomata. Olyan pókhálómintás.
    Persze nem volt átlátszó, sem fehér - inkább sötét, majdnem fekete. De gyönyörű volt. A denevér többi részére nem is figyeltem - mennem kellett a dolgomra: munkanap volt.

    Másik élményem későbbi. Valahol Királyrét fölött kerestünk régi bányákat, amik látogathatók voltak. Úgy félhivatalosan - bár veszélynek nyoma sem volt. Amihez elértünk, az is csak néhány tíz méterre nyúlt be a hegybe. A végén kiszélesedett, vagy hat négyzetméternyi kerek teremmé bővült, amine teteje magasan volt, kürtő vezetett felfelé. Hogy meddig, azt nem lehetett látni.
    A kiszélesedés közepén jókora kupac állt, lehetett volna valami cseppkőképződmény is más helyen. Akkora volt, mint az erdei feketehangyák bolya - magasságfa mondjuk fél méter. Valaki belenyomta a bakancsát - váratlanul könnyen engedett, és a feketés felszín alatt hófehér volt. És rettenetesen büdös. A kürtőben lakó denevérek guánója állt halomban.
    A szagtól csak nehezen szabadultunk - egy szerencsésen utunkba akadt pataknak hála, végül sikerült.
    Sündisznókról már írtam korábban :-)

    VálaszTörlés
  20. Grift, a baráti tanácsom nem az, hogy ne írjon, hanem hogy ne ragadjon bele régi sémákba. Ha ezt fricskázva-kötekedve adtam elő, hát ennyit bizony el kell tudnia viselni egy olyan fricskázó-kötekedő kommentbetyárnak, mint maga. :) A "Lap a tengerről" például remek írás volt, egyszerre grifti és ugyanakkor mégis más, mint a korábbiak. Lehet, hogy padillát vissza kellene vonultatnia, vagy csak pihentetnie kicsit, és addig másról írnia.

    Persze ha marad a "padilla szöszmötöl, padilla idézőjeles-kontrasztos vendégszöveget olvas, padilla megvetően ítéletet mond" séma, hát azt is el fogjuk olvasni, de ott nehéz lesz túlszárnyalni a "málnási macskái II."-t.

    Lévi-Strauss olvasása eddig kimaradt az életemből, és most maga sem csinált kedvet hozzá. :) Azt persze észrevettem, hogy nem a denevér a lényeg, de hát az én történetemben sem a sün az.

    Alkosson remekműveket! :)
    H.Hartland

    VálaszTörlés
  21. Hartland ne higgyen Griftnek, a Szomorú trópusokba érdemes beleolvasni. :)
    De ha durvát akar, olvassa el a Jakobsonnal közösen írott elemzését Baudelaire Macskák c. verséről. :)) (És igen! a neten is megtalálható részleteiben: http://szovegolvasas.blog.hu/2010/10/21/roman_jakobson_claude_levi_strauss_charles_baudelaire_a_macskak_c_verse_41_53_o )

    A posztot nem olvastam el. Nem érdekelnek a denevérek.

    VálaszTörlés
  22. Ezt muszáj bemásolni:

    "A két négyes objektíve a macskaszereplőt mutatja be, míg a két tercina annak a transzfigurációját hozza működésbe. Azonban a második négyes alapjában különbözik az elsőtől és általában az összes többi strófától. Az egyértelmű formula: ils cherchent le silence et l'horreur des ténébres, a szonett hetedik sorában sugallt megvetésnek ad helyet, amelyet aztán a következő sor cáfol meg. Ennek a négyesnek az eltérő jellegét, főként második felének és különösképpen a hetedik sornak a megváltozását grammatikai és hangtani szövetének megkülönböztető jegyei hangsúlyozzák."

    "A négyesek és a tercinák mindegyike új azonosítást keres a macskák számára. Azonban, bár az első négyes a macskákat két emberi sors-típushoz kapcsolta, büszkeségük révén sikerül nekik visszautasítani azt az új azonosítást, amelyet a második négyes kísérel meg, hogy ti. állati sorssal társítsa őket: mitológiai keretbe illesztett futárok sorsával. Az egész versben ez az egyetlen visszautasított ekvivalencia. Ennek a szakasznak a grammatikai kompozíciója, tiszta ellentétet mutatva a többi strófákéval, ugyancsak szokatlan jelleget mutat: irreális (ige) mód, minősítő jelzők hiánya, élettelen alany egyes számban, egyetlen determináns nélkül és többes számú élő tárgyi vonzattal."

    "Az elnyúlt szfinkszek (sphinx allongés) és az őket álmosan (en songeant) utánzó macskák össze vannak kapcsolva a két participium közötti paranomáziás kötelékkel, amelyek a szonett egyedüli participiális formái... Úgy tűnik, mint a macskák azonosulnánka a szfinxekkel, amelyek viszont mintha elaludnának (semblent s'endormir), de az illuzórikus hasonlat, amely az otthonülő macskákat (és implicit módon mindazokat, akik olyanok, mint ők - comme eux) természetfeletti lények mozdulatlanságával rokonítja, metamorfózis értékét nyeri el. A macskák és a velük azonosított emberi lények az emberfejű, állati testű mesebeli szörnyetegekben találkoznak. Ilyenformán az elutasított azonosítás helyettesítésére ott van egy új azonosítás, amely ugyancsak mitológiai."

    VálaszTörlés
  23. Alfőmérnök, mi ez a lila bölcsész faszság?
    H.Hartland

    VálaszTörlés
  24. Alfőmérnök: Ha a "Szomorú trópusok" is ilyen, akkor most aztán végleg lebeszélt Lévi-Straussról.
    H.Hartland

    VálaszTörlés
  25. Hartland: ezt csak elrettentésnek szántam, hogy ilyen egy "tudományos" bölcsész-szöveg.
    A szomorú trópusok szélesebb közönségnek íródott, inkább úti beszámoló, szerintem vannak benne érdekes részek. Már annak, akit érdekel az antropológia.

    VálaszTörlés
  26. Nem mintha számítana...

    "ils cherchent le silence et l'horreur des ténébres"
    circa: 'Az árnyak (világának) csendjét és rettenetét keresik' (ők, hímnemben).
    "(sphinx allongés)" - a jelző lehet kinyújtózott, elterpeszkedő...
    "(semblent s'endormir)" - elaludni tűnnek, látszanak... stb.

    A fordító szépen elkente a dolgokat - ami nem volt világos, azt meghagyta 'magyarítva' az eredeti 'szakszóval' :-)

    VálaszTörlés
  27. Grift, azt gondolom, hogy az életben a halálnak éppen akkora a jelentősége, mint a születésnek. Az egyik kapu ide, a másik kapu oda. És ha már fontosságról beszélünk, valószínűnek tartom, hogy pusztán csak a beálltának a ténye az, ami a lényeg, a módja nem, hiszen az esetlegesen hosszú, büntető/tisztító, bűnbánásra bíró agónia is még a halál pillanata előtt van. Így a szerencsétlen denevér kocsányon lógó szemei elborzasztanak ugyan, de már nem látom mire jók...

    VálaszTörlés
  28. Álmomban két macska voltam és játszottam magammal.

    VálaszTörlés
  29. Onan is bejelentkezett?
    Nocsak... szépen bővül az olvasókör :-)

    VálaszTörlés
  30. Álmomban a szubincessziós nyílásomon elcsöppenő drága nedvemből 1000 és 1000 kis denevér reppent az égbe.
    Nagyon jó írás, Isten áldja meg hosszú élettel ezt a zseniális szerzőt.
    :)

    VálaszTörlés
  31. Na most kéne ide még egy tewton, hogy röhögni tudjak egy jót, hogy a tudományos meg a
    zesztétikai szarrágást mielőbb elfelejtsem.

    Amúgy ezrével vannak pompás szakácskönyvek, és pontosan leírják mihez mit kell választani, és sokan főznek a leírás alapján, de minek...
    A főzés tudománya nincs benne a szakácskönyvekben.

    Karinthy Ferenc naplójában említést tesz Tersánszki halálával kapcsolatban, miszerint nem lehetett vele irodalomról beszélni.
    Illyés megkérdezte tőle hogyan írta a Viszontlátásra drága c. regényét.
    Nehezen - volt a válasz.
    Kinn voltam a fronton, nem volt tollam.
    Nádból csináltam valami írószerszámot, bodzából tintát, hát ílyenformán.

    Insz...

    VálaszTörlés
  32. Alfőmérnök úr, gratula. Rég mosolyogtam ilyen jót :-)
    Insz, az idézet jól esett. Nem úgy, mint ablakosnak, ki hátán hordja fakereten az ablaküvegeket...

    VálaszTörlés
  33. Nem pottyant le egy újabb lap abból a naplóból ?
    Legalább egy aprócska szössz... :-)

    VálaszTörlés
  34. Igen, Grift milyen keveset ír mostanában. 2011-ben még csak négy novella, szemben az előző két év termésével. A közönség novellát akar! :)
    H. Hartland

    VálaszTörlés
  35. uraim! nem megy. nincs téma, nincs ihlet, vagy ha igen, akkor meg energia. majd egyszer :)

    g

    VálaszTörlés
  36. azért ma nekem örömet okozott, amikor megláttam a térképen, hogy a tervezett útvonalhoz képest kis kitérővel végigsétálhatok a calle de Padillán, Madridban :)
    m'x'

    VálaszTörlés
  37. m'x'

    igen, azt hiszem afféle zarándokhely lett ez az utca, pedig tudomásom szerint nem sok köze van az őrmesteremhez. sok magyarral találkozott ottan? beszéltek izgatottan málnásiról? :)

    g.

    VálaszTörlés
  38. mindenki málnási alkotói válságáról beszélt, és hogy a kismálnásiban van minden bizodalma az utcának, különben nézhetnek valami rendes munka után. de azóta lett újabb felfedezés, majd ha hazaértem küldöm a dokumentációt, lesz rajta mit megfejteni, annyit mondhatok. :)
    m'x'

    VálaszTörlés
  39. Ha nincs ihlet akkor tessék a mexikói panchot felkeresni.

    VálaszTörlés
  40. boldog karácsonyt minden kedves olvasónak!

    VálaszTörlés
  41. Boldog Karácsonyt mindőtöknek :-)

    VálaszTörlés
  42. Nos, miközben Grift alkotói válságával küzd, én írtam egy új novellát. Nem akartam a szentestéjüket elrontani vele, de 26-án talán már elnézik nekem:

    http://hartland.blog.hu/2011/12/26/a_tehetsegkutatok

    Azért boldog karácsonyt így utólag is!

    H. Hartland

    VálaszTörlés
  43. Boldog mindent, mindenkinek!

    Épp azért keveredtem ide (újfent), mert a szokásos italos indulatomban, a minap lepojácáztam málnásit.
    Pont az előttem szóló (H. Hartland ) oldalán olvasott életérzéseket olvasgattam, amikor is ezt mondtam:
    -Mekkora egy nagy fasz ez a Málnási!
    Elkezd egy irományt és a végén mindig elbassza.
    De itt ez H.H.aki magyarul forgatja a szavakat.
    Málnási nem mer írni a magyar hétköznapokról...
    Gondoltam megírom a delfóira, de inkább idejöttem...és erre tessék: előttem H.H.ajánlja magát...
    Na, ajánlom magamat!
    abandi

    VálaszTörlés
  44. bandi, maga egy végtelenül kedves nyilas házmester. :)

    VálaszTörlés
  45. Málnásinak és minden idejárónak boldog Óesztendőt kívánok a holnapi napra. Ezzel tán nem reszkírozok túl sokat :-P )))
    A többit majd +láttyuk...

    VálaszTörlés
  46. :)

    mindenkinek boldog utolsó napot kívánok!
    m.

    VálaszTörlés
  47. Mindenkinek boldog vasárnapot, merthogy holnap végül is az lesz. Griftnek ihletet és alkotókedvet, az olvasóknak novellákat. ;)
    H.Hartland

    VálaszTörlés
  48. Mindenkinek:
    Félkövér (angolul)+ japán táblás játék ottani írásirány szerint;
    You tükörből;
    Leszállított É hang + 10 (angolul) + 2 (franciául) + tárgyrag :-)))

    VálaszTörlés
  49. Grift:
    Nahát, hogy maga képes volt ma délben olyat írni a jósdán, amivel majdnem teljesen egyetértek! :)
    Most tényleg lelép onnan?
    Akkor ír majd ide több novellát?
    Üdvözli:
    Holger Hartland

    VálaszTörlés
  50. holger, nemigen szoktam a blogkommenteri baromságaimat ezen a komoly oldalon megbeszélni :)

    g.

    VálaszTörlés
  51. Én sem akartam, nincs rajta mit. Gondoltam, inkább itt értek egyet, és nem hozom még rosszabb helyzetbe a jósdán, de persze hülyeség, hát nem mindegy? :)
    Az igazi fő kérdés pedig ez volt: irodalom lesz?
    H.H.

    VálaszTörlés
  52. irodalom? az sosem volt. :)
    nem tudom egyébként. most éppen kiszáradva csüng az irodalmi csecsem

    g.

    VálaszTörlés
  53. Ha segíthet rajta egy kis silly Kohn... :-)))
    Vagy egy kis push-up? Lehet vodka is :-P

    (Csak tré fát tettem a tűzre...)

    VálaszTörlés
  54. Egyébként... miféle hivatali hulladék nem volt itt sosem? :-P

    VálaszTörlés
  55. Naugye, hogy tudott Maga is egyszer!
    Mármegérte berúgnom 2X...
    üdv.:
    viceházmester

    VálaszTörlés
  56. viccelődünk, viccelődünk, ilyen vészterhes időkben? :)

    g.

    VálaszTörlés
  57. 22 napja nem tudjuk, megérkezett-e a Mandinerre a helytartó.
    Közben viszont 142 napja nem jelent meg poszt a Gőzdómon!

    VálaszTörlés
  58. Grift, ha már nem írja meg, hogy mikor lesz újra poszt, akkor mint éppen inaktív, de tapasztalt novellista válaszolna egy szakmai kérdésre?

    Előfordult-e már, hogy összeállt a fejében egy történet, de többféle befejezés is lehetséges volt hozzá? Ha igen, hogyan döntötte el, hogy melyik legyen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tapasztalt novellista? khmm. :)

      figyeljen, fiam, vagy ír valami posztmodernossat és többféleképpen fejezi be, vagy kiválasztja a legjobbat, vagy a legütősebbet, vagy amit az olvasók szeretnek. :))

      g.

      Törlés
    2. A blog-gazda kívánságára beírom:
      Ezt régen a hollywoodoo erdejében ucsinyáták a zindilányok, hogy vót
      elővetítés tesztközönségnek többféle befelezéssel. Oszt amelliket a legkasszasikeresebbnek vélték, az lett...

      Mer' hát Krisztus Urunk koporsaját se őrízték vatikányi valutáért cserében :-P

      Törlés
  59. Szép kis tanácsok, mondhatom. :) "Válasszam a legjobbat", na ja. Meg vetítsek tesztközönségnek, ami nincs.

    Na jó, választottam, már csak meg kell írni. Aztán ne panaszkodjon senki, ha nem tetszik: "A tanácsadóim tehetnek róla!" (De ha tetszik, akkor én. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi nem panaszkodunk, csak egy régi francia közmondás idéződik fel bennem/bennünk.

      "Még a világ legszebb leánya sem adhat egyebet, mint amije van."
      :-)))

      (A tesztközönség persze átvitt értelemben veendő :-P)

      Törlés