lap a tengerről

a pincérek képzelt térképe b 2-vel jelöli az asztal, ahol a német nők ültek. a két nő, név szerint heike wagner és katrina mann egy hete volt a szigeten, már hozzásimultak a hely nyugalmához. ismerték egymást régóta, sokszor nyaraltak együtt, férjük sosem volt, nagyon nem is akarták, hogy legyen. kedvenc tévés személyiségük stefan raab, kedvenc sorozatuk pedig az autópálya rendőrséges. otthon ritkán találkoztak, nem volt miről beszélniük, így most sem. előttük pohárban sör, szenvtelenül figyelték az eseményeket.

a feleség az a 1-es asztalnál ült. nézte, hogy az orvos injekciót szív fel, a vénába nyomja, felhelyezi a kövéren rengő felsőtestre a tappancsokat, kerülgetve eközben a mentősnő kezét, csatlakozatja és beállítja a műszert, és ahogy a mentősnő a mellkast pumpálja. nagy lendülettel, erős lökésekkel. aztán elővette a telefonját, beszélt valakivel hosszan, nyugodtan.

a 3-as asztalnál a kölni schumann család ebédelt. a férj lignjét blitvás krumlival, a feleség bolognai spagettit, a hat év körüli fiú egy kis tálból eszegette a sültkrumplit, némelyiket kechupba mártogatta.

az asztalok között kacskaringózva egy fiatalember jött, egy zágrábi diák, goran peljesic. az akváriumnál megállt, a falnak dőlt és leplezetlenül figyelte a mentősnő fehér nadrágban feszülő farát és a trikó alatt melltartó nélkül lengő melleit. izgatta a halállal küzdő test tánca. elképzelte, hogy rajta mozog így. eszébe sem jutott, hogy azt kívánja, hogy persze nehogy már így, és hogy egyáltalán soha ne is történjen vele ilyen. cigarettára gyújtott és nézte a nőt.

az étterem terasza az öbölre nézett, a víz fölé nyúló fenyők mögött látszott a víz, és a túlpart sziklái, fái. szerettek itt ülni a déli hőségben, kértek egy sört, nézték a vizet. most is így volt. pár perce még fürödtek, aztán lezuhanyozták magukról a sót, felvettek egy nadrágot és felmentek az étterembe. kértek két sört, beszélgettek, beleittak a sörbe, és újra nézték a vizet. aztán a férfi az asztalra borult, majd lecsúszott a terasz járólap burkolatára, és ott feküdt hanyatt, összevizelt nadrággal. két pincér odafutott, próbálták ébresztgetni, a kezét fogták, beszéltek hozzá, aztán az egyik pincérnő mesterséges lélegeztetésbe kezdett, ki volt képezve, nemrég még háború volt, készültek az ilyesmire. a főnök pedig mentőt hívott.

a schumann kisfiú az apját kérdezi, miért van a bácsi letakarva. az apa a szája előtt megállítja villát, rajta a lignje kis szörnykarjai merednek, ránéz egy pillanatra az anyára, tekintetéből nem olvas ki semmit, és azt mondja, azért, mert meghalt. aztán bekapja a falatot.