eltűnt 2007. május 22-én sevillában. málnási vödön emlékezete.

már a neve is. vödön. kettős létű edény, a vödör és a bödön egyesítésével szülte a mackólelemény az erdei gyümölcsök begyűjtésére, de kultikus tárgy is, a méz és becsület egyház használja a szertartásaihoz. ennek a felekezetnek volt a tagja az idősebb málnási, innen hát a különös név.

málnási évtizedek óta emigrációban élt a félszigeten, hol spanyol földön, hol portugáliában. kapcsolatba került a falangéval is, de egy rosszul sikerült mulatozás után, mikor is addig táncoltatott egy néger jazzdobost, ostorral verve, és énekeltetve vele a cara al solt a pamplonai iruna kávéházban, hogy a néger holtan rogyott össze, el kellett hagynia várost, és a falange is szakított vele.

egyszer valaki felismerte córdobában. az alcazar de los reyes cristianos jegypénztárában ült és jegyeket árult. nagyon szét volt esve. zsíros ujjakkal tépkedte a jegyeket, mellette egy csorba tányéron, sült vér, meghintve pirított fenyőmaggal, a tányér előtt egy fél üveg már láthatóan langyos, rossz ízű, barna üveges mahou sör állt. a fülkében, felhőben legyek.

valamikor feltűnt a portugáliai estorilban is. a helyi kaszinóban dolgozott hétköznapokon, afféle ajtónálló volt, hajbókoló köszöngető ember. hétvégén a golfklubban a játékosokat szállította kis golfautóval. a többi idejét az óceán partján töltötte, a kaszinó előtti partszakasz homokjába írta a verseit, és nevetve nézte, ahogy a kicsapó víz megeszi a versek elejét, mire az írásuk végére ér. néhány évet töltött ott, aztán eltűnt. a rendészek egy verset találtak az üres öltözőszekrényében:

wmf

belemarkol a homokba
gyúrja a vízbe dobja fröccsen
valami keményet fog
egy kanál
megnézi homokos lepucolja
vízbe mártja
nem csillog de tiszta
szárát két ujja közé szorítja
meghajlítom gondolja
két ujjbegyem közé szorított
idővel hajlítok kanalat
a kanál nem hajlik
a kanál az időt hajlítja
a tenger keserű vizében
egy anya a karján gyerek
sír füle fáj
órák óta le föl
az anya lerakja kiskanálban
babaolajat melegít a fájós
fülbe önti enyhül a gyerek
végre alszik
kávét kavar törökös
cukros zaccos majd leülepszik
most kavarja
szemben a barátja bureket eszik
a homlokán hirtelen egy vörös pont
a vér a burekre loccsan
a kávé kidől
két szőke copf
málna fagyi
jár le föl a kanál
lázas gyerek a szülők már
kimerülten alszanak
a cukros citromtól ragacsos
kiskanállal kinyúl a takaró alól
a falat furkálja pereg a laza vakolat
egy kanál fagifor
a zubbony szívfelőli zsebe
a kanálban megáll a golyó
jó ez csak vicc
gyertyaláng felett kanál
szürkés por olvad a vízben
vatta tű fecskendő
véna
két cigány az egyik kalapban
másik fedetlen
szájbőgő két kanál csattan
a purgyé az apja kalapja
körül ugrál a porban
elfordul a víztől
csak a kanalat látja
szecessziós szép darab
a szár fonákján a jel
wmf
visszafordul messzire
dobja a tengerbe

utoljára sevillában a calle de trajanon egy kapualjban látták az emperador trajano kávézó mellett, a corte és a hotel venecia között úgy félúton. előtte még egy söröző mellett kukázott, aztán a calle trajano elején levő baszk tapas bárba ment. ott txakolit ivott négy pohárral és egy kis tál albondigát evett. mások szerint egy pohár marqués cáceres crianzát ivott és rákfarkakat evett. aztán ledőlt a rongyaira, nézte a kapualj falát, a csempéket, a plafont, és merengett, a délelőtti sétája járt a fejében. járta az üres utcákat trianaban, sehol senki, tisztára mint egy kísértet város. igen, a cigányok el rocióba mentek, gondolta, és lehunyta a szemét. egy turista le is fotózta, ő észre sem vette. másnapra eltűnt, csak a rongyok maradtak. senki, soha többet nem látta.