a nap vége

reggel volt egy baleset a gellért-hegy alatt, a rudasnál. minden kék. három mentő és két tűzoltóautó villogja be a környéket. két autó ment össze. a törmelékek és üvegcserepek is sokszorozzák a fényt. kéken villogó mozaikok. csattanás. szinte az egész test csattan, és löki valami egy pillanatra a sötétbe és onnan ki. egy reccsenés és homokos morzsolódás hangja, egy villanásnyi kéj, egy összespriccelt női arc. a törött gerinc utolsó játéka. latrinabűz, egy gyerekkori orrvérzés szaga elviselhetetlenül felnagyítva. a másik kocsi műszerfalán egy összetört arc, az egyik szeme nyitva, látszik benne a gellért-hegy a tegnapi kirándulókkal, szerelmesekkel, éjszakai erőszakkal és rablással. a másik szem hiányzik, üregéből szivárog a vér. a kerületi tűzoltóság konyháján szürke kezeslábasban áll a rezsónál, a mobil vállával a füléhez nyomva, az asszonnyal beszél, ma megy kórházba, nőgyógyászati kisműtét, de izgulnak. kevergeti az apróra vágott hagymát a szalonnazsírban. a pörcöket kicsit kivette, később még tenne bele zöldpaprikát, gombát, kolbászt és tizenkét tojást, amiket nem keverne össze nagyon, csak épphogy, aztán a nagyon forró serpenyőben néhány gyors mozdulattal forgatná, és hol nyálkás, hol keményebb rántottát kapna, amit négyen ülnének körül. már a rúdon csúsznak, baleset bazmeg, a kurvaanyját, biztos megint valami belőtt fasz, vigyetek vágót az egyik kibaszottul beszorult. csengő, villogó lámpa, rohanás, kocsi, sziréna, gellért-hegy. fénylik és zúg minden, fáj a kék fény, összemosódik a szirénák hangja és az elhaladó kocsik döbbent csendje. aztán szétvágják az ajtót, feszítővel tágítják a rést, bíztatják, csukott szemmel is látja a rémületet az arcukon. nincs árnyéka.