egészségügyi gázmester

és mondja csak, nem szoktak itt a könyvtárhelységben étkezni? a könyvtárvezető zavartan megtörli a száját, és le a könyvtárban elfogyasztott szendvics emlékét. egy morzsa a bajszán simán lebuktatná. határozottan mondja: nem. a molyirtó ember szinte az arcába tolja az arcát és emelt hangon, mosoly nélkül kérdezi: és egy kis nasi, keksz, sütike? nem, az sem.
a könyvtárvezető riadt. nem szokott hazudni, és most egy molyirtó ember miatt mégis. elszokott a számonkérésnek ettől a módjától. rég volt katona és rég volt gyerek.
na jó, de ne is! elveszi az arcát az arcából. egyébként ezek ételmolyok. a szárnyuk sötétebb, szélén barnás pöttyök. vannak könyvmolyok is. nem úgy, ahogy maguk, ahogy maguk gondolják.
otthon, kenyértartó? veszélyforrás. ki szoktam porszívózni, mikor takarítok, rebegi a könyvtárvezető. jó. az jó. én be szoktam kenni citromlével, azt nem bírják. a szagát. olimposz. az a legjobb. nem hagy nyomot a fán.
kabát, pulóver, más, amin már látja a molyokat, vagy a petéiket? tennivaló? tudja? nem, nem, de jó lenne tudni. szemeteszsák, szájzáras, bele a ruha, befúj chemotoxot, egy napig úgy hagyja és kész. persze hordás előtt ki kell szellőztetni.
na nézzük! lekap egy könyvet a polcról, hirtelen kinyitja, felrebben egy moly. na? honnan tudtam, hogy lesz benne? nem tudom, zavartan néz. hát a gerince! enyvvel van ragasztva. azt szeretik a legjobban. az enyvet. egy pillanatra elgondolkodik, ránéz a könyvtárvezetőre. és tudja, hogy vannak már olyanok, amik a műanyagot is megrágják?
bezárja az ajtót, a réseket betömködi.
megnyitja a gázcsapot.