lap berlinből

vaslapon sült rumpsteak, a hotel stadt berlin aljában egy félkör alakú, körbeülhető pultnál. gombaszósszal, sült krumplival, az ndk-s fizetésekhez mérten egy vagyonért, és hozzá, minden idők legjobb johannisbeer szörpje. annyira jó volt ez a szörp, hogy ilyenkor nem is ittunk sört. a bonyodalmak akkor kezdődtek e helyen, mikor éppen vegetáriánus időszakban voltam, és ott próbáltam megoldani a déli étkezésem. az első kísérlet pompásan sikerült. mondtam, hogy kérek egy sztéket hús nélkül, a pultos kicsit furcsálkodva nézett, de talán világlátott ember lehetett, vagy ilyesmi, szó nélkül kiadta a krumplit a gombaszósszal. na, de másnap! összeült a kérés hallatán a berlini élelmezési kamara, a stasi és ki tudja még melyik hatóság, hogy megtárgyalja, miként lehetne ezt az elképesztő dolgot teljesíteni. a probléma gyökere az volt, hogy az adag az árfelelős szerint úgy volt kalkulálva, hogy a hús beletartozott, tehát nem szolgálhatják fel hús nélkül, hiszen nem úgy volt számfejtve. valamint, ha mégis kiadnák, akkor egyrészt árdrágítást követnek el, másrészt drasztikus súlycsökkentést, egészen rapid módon persze, hiszen ennek eredményeképpen egy gramm húshoz sem jutnék, de mégis ki kellene fizetnem, hiszen az úgy volt árkalkulálva. végül, mikor felhívtuk a berlini séfek és árfelelősök szocialista szakszervezetét, aztán a hotel és az étterem igazgatói konzultáltak az ndk ensz küldöttségének vezetőjével, arra a megoldásra jutottunk, hogy kiadják egy normál tányéron a krumplit a gombaszósszal, és egy külön kistányéron a sztéket. mindenkin elömlött a túldolgoztatott elme megnyugvásának öröme, az egymásba fúrt acélos tekintetek békébe olvadtak, már majdnem megtörtént a kiszolgálás. én, a másnapos feneketlen étvágy és a gyilkolási vágy kevercséből kezdtem a nyálcsorgatós elégedettség állapotába kerülni, de mindig szarik valamit a jóisten az ember fiának, megjelent, nem tudom honnan, egy fityulás kézilányszerűség és azt mondta, hogy suldigungbitte, de a mosogatás normája szerint ahány étel annyi tányér, és ezt szigorúan veszik. még tettem egy kísérletet, hogy akkor tegyék egy szalvétára a húst és majd kidobom, de a tálalásra is vonatkoztak előírások és nem szerepelt ezek között a piknikszerű, szalvétára tálalás. minden összeomlott. a szomszédos önkiszolgálóban ettem egy adag főtt krumplit és csak minden másnap látogattam ezután a hotel stadt berlin grillbárját.

az u-bahnban a szerlvény valamiért lassított, nyugat-berlin alatt voltunk egy lezárt állomáson. geist station, így hívták a nyugat-berliniek. a keletiek talán nem merték hívni sehogy. a túlsó peronon a vak sötétségben egy ember táncolt, a feje fölé tartott elemlámpával világítva meg magát. piros öltöny, szögletes napszemüveg. na, majd ilyesmi lesz a twin peaks, gondoltam. a táncos persze málnási volt. a szerelvény gyorsított.