naplólapok a málnási dossziéból...erkély

jose maria padilla nyugállományú csendőrőrmester felhangosította a lemezjátszót, callas énekelte a „casta divát” bellini normájából, szerette. aztán elővett egy lapot.

ahmed, a szír, a negyedik viszkijét itta. a holland pultostól kért egy cigit, meggyújtotta, beleszívott, és azt mondta, anyám csinálta a faluban a legjobb töltött cukkinit. az a titka, hogy belülről minél vékonyabbra kell faragni, szinte csak a héja maradjon, és úgy tölteni a bárány és marhahús keverékét a cukkini csőbe. paradicsomlében főzte. nagyon szerettük. meg az édességeket. haza kéne utaznom egy időre.

koccintottunk. egyszer a lakásajtó melletti gázórafülkében meg akartam nézni a csontkukacokat, amiket a horgászathoz tároltam egy dobozban, és mikor kinyitottam a dobozt, vagy ezer nedves légy szállt az arcomba. majdnem elhánytam magam az undortól. a csontkukacot úgy készítettük, hogy a fogásból egy kisebb keszeget felvittünk a háztetőre, aztán mikor beköpte a légy, kiszedegettük a nyüveket a rothadt húsból és fűrészporos dobozba tettük. egy ilyen dobozból szálltak az arcomba a legyek.

álltam a lépcsőház ablakában, és néztem le a térre, közben őszibarackot ettem. a lehúzott héjdarabokat a nedves felükkel az ablak párkányára terítettem, szorosan egymás mellé, megnyomkodtam, dörzsölgettem, éreztem a mázolás repedéseit az ujjbegyemmel. nagy meleg volt, a héj hamar rászáradt a párkányra, szinte ráégett. évekig ott volt, lemoshatatlanul, el nem kopva. mikor újra festették az ablakokat, akkor kaparták le a festők. megszenvedtek vele.

a lépcsőház olajlábazatát egy zöld csík választotta el a fal diszperzit festésétől. azon húztam végig az ujjamat, fel nem emelve a csíkról, így mentem le egy emeletnyit. az ablakon kihajolva láttam, hogy nyírőék sárgabarack magot szárítanak az ablakpárkányukon. lementem az utcára egy botért, azzal piszkáltam le néhányat. néztem, ahogy zuhannak a barna magok. összeszedtem, féltéglával törögettem a magokat. volt köztük keserű is, azt is megettem. anyám mondta, hogy az mérgező, és egyáltalán fiam, csak a prosztók eszik a sárgabarack magot, de gondoltam, hogy ez hülyeség.

aztán visszamentem az emeletünkre, és néztem a szomszéd ajtaját, vörös papíron valami szöveg volt, meg egy fekete halálfej. tegnap irtottak náluk poloskát. nekik persze el kellett menniük otthonról egy időre.

az ujjamat a zöld csíkra tettem, végig vigyázva, hogy fel ne emeljem róla, lementem az elsőre. kiléptem az erkélyre. aztán fel az erkély mellvédjére, és kiugrottam. hatalmas homokkupac volt az erkély alatt. építkezéshez hozta egy dömper. puhán, nevetve zuhantam a homokba.

ahmed, iszunk még egyet? persze!

aztán hazamentünk.

a nő morgott valamit mikor mellé feküdtem.


az áriának vége lett. az őrmester értetlenül nézett maga elé, ennek se füle se farka, gondolta. aztán összegyűrte a lapot és a szemetes kosárba hajította. később kivette, mert akkor meg arra gondolt, hogy hátha egyszer fényt derít valamire ez a katyvasz.