szerencsétlen utazás egy sziklacsúcson

Vasárnapi Újság 1865. szept. 17.

Az Alpesek között a Monte-Rosa hegyláncz a legnagyobb; mert míg a Montblanc mint egy óriás emelkedik ki a környező apróbb hegyek közül, addig az alig 400 lábnyival alacsonyabb Monte-Rosa majdnem hasonló magasságú hegysor által van körülvéve.
Mintegy húsz évvel ezelőtt e hegyláncz, mondhatni, még egészen ismeretlen volt; csak az újabb időben vették közelebbről vizsgálat alá, nevezetesen egyik csúcsát. az úgy nevezett Gabelhornt, először folyó év július 7-ikén mászták meg.
De egy másik sziklacsúcs, az úgynevezett Matterhorn, az újabb időben tett számtalan kísérlet daczára, emberi lábaktól még mindig érintetlen maradt. Ez egy 13,800 láb magas szikla pyramis, melynek falai minden oldalról meredeken magaslanak föl, hogy megmászását mind ez ideig lehetetlenségnek tartották. Azonban az idő erre is elérkezett, habár a győzelem megkívánta a maga borzasztó áldozatát. Ugyanis a londoni „alpesi klub” néhány tagja, - ezek közt Whymper, a ki az Aiguille sziklacsúcsot éppen kevéssel azelőtt mászta meg - elhatározták, hogy e meredek sziklán is kísérletet fognak tenni. Kívüle még Hudson Károly, Haddo és a 19 éves lord Douglas Ferencz vállalkozott. Vezetőül chamounixi Croz Mihályt és zermatti Taugwaldot s ennek két fiát vették magukhoz, s júl. 13-ikán gyönyörű időben a veszélyes útra Zermattból vidám kedéllyel kiindultak.
Hudson Károly Londonból vassodronyt hozott magával, melyet a közönséges kötél helyett voltak használandók; azonban mivel ezúttal csak egy kis próbakirándulást, úgy szólván csak bátorság-nyerés végett akartak tenni: ez érczsodronyt Zermattban a fogadóban hagyták, a miért még az egyik Taugwald fiút vissza kellett küldeni. Különben is az egész társaság, azon reményben, hogy csakhamar visszatér, csupán 7 üveg bort vitt magával.
Könnyen eljutottak a hatalmas sziklacsúcs aljára s júl. 13-ika éjjelét ott töltötték a hóban. De nem aludt senki, csupán Douglas lord, kinek ifjúsága még ily fáradalmas út kényelmetlenségeihez nem látszott szokva lenni s hajnal hasadtával már az egész társaság útban volt. A fölmenetel várakozáson fölül sikerült. Délután két órakor elérték a tetőt s Zermattból távcsövön nézték, midőn fölérkeztek. A visszaindulás három órára volt határozva. - Szokás szerint, derekuknál fogva mind a heten egy hosszú kötél által voltak egymáshoz kapcsolva, hogy ez által mindegyiknek több támasztéka s biztossága legyen. A sor élén Croz vezető állott, utána a négy utazó, végül a másik két vezető Zermattból. Mindnyájan vidám kedélyben voltak az öröm miatt, hogy az emberfölöttinek vélt merény sikerült.
Azonban egyszerre Douglas lord megsikamlott, s valamennyit magával rántotta, s mind a heten iszonyú sebességgel zuhantak az alattuk tátongó mélység felé. De az öreg Taugwaldot, ki a kötél legfelső végén volt, nem hagyta el lélekébersége, s a kötelet egy kiálló sziklacsúcsban megakasztotta. Már azt hitték, hogy meg vannak mentve, midőn a nagy teher alatt a kötél ketté szakadt s Croz, Hudson. Haddo és Douglas, szikláról sziklára, 4000 lábnyi mélységbe alázuhantak, a mint a rettentő jelenetet képünk is mutatja. Csak Whymper és a két Taugwald érkezett zermattba vissza, a borzalmas utazás emlékével.