vodka és uborka II.

micsoda népek járnak ezekre a múzeumok éjszakája rendezvényekre!? illetve a népekkel úgy általában nincsen baj, a város jobbik fele ők. de mitől van, hogy minden ilyen eseményen, minden helyszínen felbukkan egy-egy zakkant csaj. szombaton is előttem állt a sorban egy nő. öregedő, kicsit zilált értelmisi, vállán nagy táska, amilyennel ezek járnak. könyvek, szemüvegek, tampon, próbazokni, meg a fene tudja mi van még a táskájukban. ez a nő egy literes dunsztos üveget vett elő a táskájából, tele opálos lében úszó rücskös varangyoknak tűnő kovászos uborkákkal. kivette az üveget, letette a táskát, persze a sor közben előre lépett, az üveget is lerakta, előre tolta őket, utánuk lépett, aztán a dunsztost felvette, a kupakját letekerte, az üveget letette, a kupakot a táskájába rakta, közben a sor megint lépett, ő a vállára vette a táskát, közben az üveget előre tolta, utána lépett, lehajolt az üvegért, a táska a válláról lelendült, az üveget fellökte, a táskát ledobta, üveget elkapta. egy pillanatra megnyugodott, most semmi nem volt a kezében, a sor valahogy megállt, zavartan körülnézett aztán lehajolt a táskájához, kivett egy royal vodkát, tekerni kezdte a kupakot, de az nem mozdult. lerakta a vodkát, a sor lendült egyet, ő előrébb tolta a táskáját, a vodkáját, a dunsztosát, utánuk lépett, és a táskából kivett egy bicskát. mikor nyitotta a kést, egy fájdalmas, de halk mordulás jelezte, hogy a körme beletört a bicska pengéjén lévő kis horonyba. nem törődött vele, a vodkát felvette, a kés élét rutinosan a kupakot a gyűrűhöz rögzítő kis kapcsokhoz nyomva, elvágva azokat. kinyitotta az üveget. a sor közben lépett előre, ő tolta a dunsztost, a táskát, kezében billegett az üveg. eltelt úgy negyedóra, de még nem ivott, nem evett. aztán minden megállt egy áldott pillanatra, és ekkor a szájához emelte az üveg száját, a kissé túlrajzoltan rúzsos ajkak vonaglottak, még a felső metszőfoga is nekikoccant kicsit az üveg szájának, hosszan nyelni próbált, de már az első fél korty cigányútra ment, köhögött, folyt a könnye. a sor lépett, ő tologatta a kis cuccait. a következő kísérlet már sikerült, nagyot húzott az üvegből. a kupakját elővette a táskából, rácsavarta, elrakta. felemelte a dunsztos üveget, kivett egy uborkát, az üveget lerakta, a sor lépett, ő hersegve harapott az uborkába, a lé lefolyt a szája szélén, egy gyors mozdulattal letörölte, a sor lépett, ő lerakta a dunsztost, a kupakját kikereste a táskából, rátekerte, a sor lépett, ő elővette a vodkát, a kupakot letekerte, nagyot kortyolt, az üveget eltette, a sor lépett, letekerte a dunsztost, kivett egy uborkát, beleharapott, megette, a dunsztost betekerte, a sor lépett, elő a vodkát, ivott, eltette. a sor lépett. aztán mindent eltett a táskájába és keresni kezdte a cigarettáját. nem találta, kivette az uborkát, a vodkát, két esterházy könyvet, ugyanaz volt a kettő, egy óriási kulcscsomót, aztán meglelte, mindent visszarakott, a sor lépett, rágyújtott aztán valamit keresni kezdett a táskájában, megint mindent kipakolt, aztán megtalálta amit keresett, egy kiwi márkájú cipőpasztás dobozt, üreset, amiben elnyomta a cigarettát, a sor lépett, a nő elégedetten körülnézett, láttam a szemében, hogy orosz költőnőnek képzeli magát.