vodka és uborka I.

kisasszony! egy kávét kérek. igen, eszpresszót, és egy joghurt tortát. vizet? igen, köszönöm. tegye csak le. a pincérnő a kezéhez ér. alig, de érzékelhetően hosszabb az érintkezés a véletlennél.
összemosolyognak. a férfi pincérek mind buzik berlinben, de a nők... a nők nem. nem mindig. kevesen vannak a kávéházban, a reggeli roham már lement, a déli irodista nyüzsgés még nem indult el. a pincérnő visszanéz a pulttól, mosolyog.
hozhatok még valamit, kérdezi, miközben elviszi az üres vizespoharat. nem, nem, és lenyalja a porcukrot a felső ajkáról. iszik, a pincérnő a lábára mered, a lábán papucs. a nő tekintete feljebb siklik a lábon, az arcán döbbenet. ne ijedjen meg kisasszony, csövek. a faszomból lógnak, nem mertem kivenni őket. az infúziót kihúztam a vénámból, a farkamból nem volt erőm kirántani a katétert. a kórházból szöktem ki, prosztata rák, áttéttel, miegymás. ne nézzen így kérem! megkívántam hogy beüljek egy kávéházba, megérintsen egy pincérnő.
nincsenek vendégek, üljön le kérem! jó, egy kicsit, de ha jön valaki, mennem kell. az ajka felett kicsi szőke pihék, apró izzadságcseppek, zavarban van a nő. ó, te ribanc, gondolja.
kisasszony, ön orosz, mintha azt érezném az akcentusán? igen, mondja, mosolyog.
akkor tudja mit csinálunk? kihoz nekem egy üveg moskovskayat és egy tányéron uborkát. szto gramm, és egy harapás az uborkából, aztán megint, és így, amíg ki nem fogy az üveg. de… de... nem lehet, a főnök... próbálja a nő kéretni magát, de nem meggyőző. nem érdekel. szeretne velem délelőtt vodkázni? igen. honnan vegyek uborkát? nem tartunk. itt a piac, van egy orosz bolt, tartanak vizesuborkát. hozzon halat is. ha megjön a főnöke, mondja meg, hogy egy halálraítélt utolsó kívánságát teljesíti. a nő mosolyog, elmegy, a pultossal beszél valamit, hátra megy, kabátban jön elő, visszanéz biztatóan, kilép az ajtón. a vendég köhög. hosszan, súlyosan, mélyről. vért köhög, egy csepp a tortás tányérra, a porcukorra fröccsen. bassza meg! kicsit még köhögve letörli a tányért egy szalvétával. a papíron a vér a porcukorral keveredve rózsaszín. puncstorta bazmeg, gondolja. kicsit röhög.
a nő picit félve lép be a kávéházba, tekintete a főnököt keresi, a szatyorban hal, uborka, vodka. a főnök sehol, viszont valami felfordulás van. izgatott a pultos és a néhány vendég. egymás szavába vágnak. szegény ember! de hogy került ide? látta? katéter lógott a... belőle.
hol van, hol van a vendég? kérdezi zokogva a nő. és látja az asztalánál a vértócsát. nem tartja a lába, lerogy.
a mentőben mosolyog. de jó, hogy leléptem.
ahogy a mentősök tolják át a kórház portáján, felkönyököl az ágyon, a portásra röhög.