kihajtott gallérú fehér ingben mosolyogva lépett be apa
a táskáját letette és felkérte anyát
átkarolta
a csípők összeértek a két test enyhe ívben
egymásra és széthajolt
anya testsúlya a lábujjak tövének kis párnáira helyeződött át
az ujjak cicahídként görbültek a padlóra
lábizmai és elegáns inai megfeszültek
apán nadrág volt nem láttam a lábát
de izmos vékony és úrias volt az is
láttam ha teniszezett
anyán a házi köpeny
amiben a padlót mosta
térdelt énekelve
közben én a havikötőjét lestem
a tangó véget ért apuka kilépett a táncból
előrehajolt kikapcsolta a rádiót
a gomb után nyúlva a zakó ujja fölcsúszott
megláttuk kézelőjén a vörös cseppeket
zavarral néztünk apára a tánctól kipirult anya
azt mondta vesse le kimosom odalépett
megcsókolta apát
apa elnézést kért anyától és azt monda indult haza
mikor utána szóltak már nem tudott visszaöltözni
és azt is mondta hogy idősebb ember volt aki
a fiát rejti és hogy nehéz volt vele
fiatalokkal könnyebb pesszimizmusuk vad villogó szétszórt
sokágú
és megrémül ha meglepi a valóság
az öregeké szürke nehezen mozdítható
apa embereket hallgatott ki a csendőrségen
olyanokat akik rosszak
ezt anya mondta
aztán apa levette a zakót
a kanapéra dobta
az inget odaadta anyának
rám nevetett a karizmait mutatta
nekem meg eleredt az orrom vére
akkoriban sokat vérzett később ez elmúlt
apa zsebkendőt vett elő az orrom alá nyomta
zsebszaga volt
