nyári szünet

látta, málnási? mit? az odescalchi saiblingot árul a templom előtt.

a stadionban ül, füléhez nyomja a szokol rádiót. körkapcsolás bajnoki labdarúgó mérkőzésekről. a molnár dani. a rádióra befőttes gumival vannak felerősítve a perion zsebtelepek. a csapat az austria wiennel játszik. nyilasi is pályán van.

kur-va anyád! kur-va anyád! a lelátó. de ez már egy másik mérkőzés. a nyilasit salzburgban látta.

bámulnak a víznyelőbe. mesterkurzusra érkezett japánok állnak mellettük. kezükben hegedűtok.

a kórház. csak úgy, valami gyógyszerért, ismerős orvos. a folyosóra kihallatszik egy haldokló hörgése. a jellegzetes halállégzés. megáll egy pillanatra. a fehérre festett vas éjjeliszekrényen egy rádió bőrtokban. az ágyon, mária. megvonja a vállát, tovább megy. egy másik folyosón, egy másik lépcsőházban távozik. a dérynéig sétál, ott iszik egy sört.

a szerző belelépett a scholl szandáljába, valaha sötétkék volt, most portól szürke és öreg, rövidnadrágot húzott, belebújt az ollóval cakkos szélűre vágott, pólóból atléta jellegű trikóvá szabott pamut rongyba, fejébe nyomta sóvirágos, töredezett szalmakalapját és beült az autóba. a hátsó ülésre rakta a narancssárga avonos fülesszatyrot, amiben a laptopja volt. az új városrészben leparkolt. besétált a halpiacra, megnézte mi az ára az oszlitynak, orádának, a lignjének. az albánnál vett bureket és joghurtot, aztán beült a kávézóba, kért egy macchiatót, vizet. kinyitotta a gépet és írni kezdte:

branko bácsi hajózott, saját kereskedelmi hajója volt… az első posztot. úgy egy éve.

most szünetet kér. nyárit. aztán visszajön. ha valami kikívánkozik, azért leírja, de nem erőlteti.

hölgyeim és uraim, nyári szünet.