jose maria padilla nyugállományú csendőrőrmester elégedetten nyújtózkodott a foteljében, pihent volt, nyugodt, nyaralásból jött meg tegnap. orbaiszéken, szörcsén töltött egy hetet. többször berúgott a helyi adria büfében, de sosem volt rosszul másnap. reggelente megivott egy csíkit, aztán hidegvízben megmosdott, és elsétált a kocsmába. valahogy megértette magát a sem spanyolul, sem románul nemigen tudó helyiekkel. tölt egy pohár cruzcampot, és felüti a málnási dossziét.
valaki leugrott, mondta anyám, és a forró vasalót lerakta a horpadt, kopott alumínium tálra. később ez a tál a rajta felejtett forró vasalóval együtt beleégett a konyhaablak párkányába. de addig még évek telnek majd el. most az erkélyre szaladtunk, és láttuk, hogy a szomszéd házról tényleg leugrott valaki. az ötödiken a lépcsőház ablaka nyitva van, talán onnan. a halott nő a hátán feküdt, a hasán a ruhák, a bőr, a hús, a belek, a gyomor, vagy ezek közül néhány, szét volt nyílva. mintha még gőzölgött is volna a hasüreg. talán ősz volt, nem emlékszem. honnan tudtad, hogy leugrott valaki? olyan a hangja, mint ha egy összetekert szőnyeget dobnának le, mondta. hallottam már ilyet. na, fejezd be a leckédet!
valaki leugrott, mondtuk egyszerre. anyám lerakta a zoknit, amit éppen stoppolt, én a szöveggyűjteményt dobtam az íróasztalra, és az erkélyre szaladtunk. valóban, a szomszéd ház hátsó frontján futó garázssor elején egy nő feküdt összetört fejjel, a nyitott koponyából kidőlt agydarab az esőtől vizes aszfalton pihent. lemehetek megnézni? a többiek is mind lent vannak, látod! menjél. és ott álltam a halottól úgy öt méterre, mikor az apró termetű, vagy százötven centis doktornő emelgette, forgatgatta, nézegette. akkor még nem tudtam, hogy ez a nő lesz a körzeti orvosom, és mikor középiskolásként hasmenésre hivatkozva lógni akarok, gumikesztyűt húz és felnyúl, hogy kitapintsa az igazságot. ezt még nem tudtam, de azt igen, hogy kemény a nő. aztán pár hét múlva észrevettük, hogy a közeli pinceablak sűrű rácsába beleszáradt néhány kifröccsent agyvelődarab. pontosabban a büdösimi vette észre, a focit rugdostuk ebbe az ablakba éppen, aztán valamiért nem pattant vissza, és a labdáért lehajoló büdösimi felkiáltott, basszátok meg, itt van a nő agya. még néhány hajszál is volt benne. sokáig nézegettük.
aztán a komor bácsi. ezt nem hallottuk. meg nem is voltam otthon, már nagyfiú voltam, az utcán lógtam. valaki jött kiabálva a térre, hogy leesett a komor bácsi. komor a bátyám osztálytársa volt. a komor bácsi meg gyári munkás, olyan otthon is fúró-faragó ezermester. most éppen a televízió új antennájának a zsinórját eresztette le az ablakukból kihajoló komor néninek. valahogy az egyensúlyát vesztette és a komor néni arca előtt elsuhanva a főutca széles járdájára zuhant. a szétnyílt hátából kiállt a gerincoszlopa, mint egy fél íj. a komor bácsi ott feküdt a divatáru bolt előtt. aztán jöttek a siposok, dinnyével a kezükben, adtak egy szeletet. álltunk, néztük a komor bácsi körül növekvő vértócsát, néztük a kiálló gerincét és dinnyét ettünk. a leve az ingünkre csorgott.
padilla őrmester kitölti a maradék sört, megissza. elteszi a dossziét. nem málnásira gondol.
Irigylésre méltó gyermekkor, nekem nem sikerült ilyen tapasztalatokra szert tennem.
VálaszTörlésViszont a csirke és a kacsa eszét nagyon szerettem, a levesből mindig én kaptam
meg, nagy gonddal leettem róla a húst, majd kettévágtam és a kés hegyével kihalásztam a csemegét.
Kik voltak azok a Siposok, talán nem apa és fia?
Helge
olvasgatok még, mielőtt mielőtt írnék, Grift, ez nagyon sok. jó, hogy te ki tudod írni magadból ezeket.
VálaszTörlésmalackarajon meg disznóagy. nahát. ugrott volna inkább, de nem bántom. megígértem.
helga, magának megjött az étvágya? :)
VálaszTörlésbeni, jól érzem, te nem kedveled igazán a sertésblogot? :))
VálaszTörlésnem érzed, tudod:) és jól tudod.
VálaszTörlésUgye bízhatom magában annyira, hogy nem valami freudi elütés az az (a) betű a helge végén.
VálaszTörlésMiért maga nem szerette megenni a baromfi agyát?
HELGEEE
helgeee, nagyon finom volt.apám a bicskájával vágta ketté a fejet. bár nem engem kérdeztél, de belepofáztam:) és öt éve elment, a bicskát eldugtam, talán meg sem találnám.
VálaszTörlésDrága jó nagyapám isten nyugosztalja holtában, erőben egészségben, a csirke szemit szivogatta, csak úgy cuppant amikor végre kicsusszant, meg a karmos lábat szopogatta, azt mondta, azt szereti, pedig egy nagy lófaszt.
VálaszTörlésTudtam én hogy nemm igaz, és csodáltam amikor halat evett, mert egyik oldalon ment be a hal és a másik oldalon meg jött ki a szálka.
Egyszer magam is megpróbáltam a duna partján halászcsárdában, majdnem haláleset lett belőle.
Insz...
Insz..., a szeme fehérje tényleg finom. a lába is:)
VálaszTörlésesze. csak úgy csattan a nagy kés a vágódeszkán. nagyanyám osztotta. okos leszel! esze, taraja, lába. de a szeme? nálunk van aki a bőrét. gyűjti a többiektől, aztán hamm. főve!
VálaszTörlésBenikuty, majdnem könnyeket csalt a szemembe ezzel a bicskás képpel.
VálaszTörlésEngem a nagyszüleim neveltek 4-5 éves koromig és a nagypapám gyöngyház nyelű bicskáját juttatta eszembe.
Ő mutatta meg nekem először, hogyan kell ráhelyezni a koponyára, hosszanti irányban a bicska élét, majd egy határozott mozdulattal ráütni és már pattant is ketté a csont, hogy élvezhessem a finom csemegét.
Ha a helyedben lennék én tűvé tenném a házat azért a bicsakért.
Gondolj bele, ha van, vagy lesz gyermeked, milyen szép, atyáról fiúra szálló, már-már szertartásos örökséggel gazdagíthatnád az életét, majd ő is a te unokádét, s így tovább. Utódaid évszázadokat átívelve, generációról- generációra hódolhatnának az ősök múltba vesző táplálkozási szokásának.
Az agyvelővel kapcsolatban van egy másik nagyon szomorú emlékem, mely egy népes görénycsaládról szól, akik befészkelték magukat a nagyiék szomszédjának tyúkóljába.
Az izgatott foxik egész délután szenvedélyesen kapartak mire kibontották a görények fészkét, akik csak úgy spricceltek szét a szélrózsa minden irányába, a kutyák alig győzték elkapkodni a szétszaladó, visító kölyök görényeket. A görény papa egyszer csak megfordult és szembe szállt az egyik kutyával, aki a következő pillanatban vonyítva rázta a fejét és csak úgy dőlt belőle a vér. Szerencsétlen kutyának leharapta az orrát a görény. Azért délutánra egy nagy vödör megfojtott görény, vagy 9-10 darab, lett a végeredmény.
Miközben sajnálkozva néztem a barna bundás, kedves pofájú állatkákat, gyűlölettől eltorzult arccal némi kesernyés mosollyal a szája szélén jegyezte meg a kövér szomszéd, na legalább ti sem szívjátok ki a csibéim agyát többé.
Állítólag minden este több tyúkot, kacsát is legyilkoltak ezek az állatkák és csak a koponyájukon lehetett egy-egy piciny lyukat találni ahonnan kiették a velőt.
Helge
insz, gyerekkoromban én is elhittem egy ideig, hogy a szüleim nem szeretik a csirke combját meg a mellét. :)
VálaszTörlésvero. nálunk én voltam az, aki a bátyám által a tányér szélére -undorral- gyűjtögetett csirkebőrt befaltam.
VálaszTörlésbár fogadásból megettem a cseresznyéből kiszedegetett kukacok halmát is egyszer! :)))))
beni, a csirkeláb a legjobb ízű alkatrész azon a madáron.
VálaszTörlésHelge, ott lesz az a bicska, ahol nyizsníj tagilt megjárt kisollója. keresem.
VálaszTörlésGrift, és a szárnya sem kutya:)
Namosmár" megyek, mert mindjárt jön a kakastöke pörkölt.
VálaszTörlésInsz...
@Insz: Ezt az "egyik oldalon be, a másikon ki" trükköt a nagyanyám egyik ismerőse művelte szőlővel.
VálaszTörlésAddig, míg az egyik fürtben lapuló darázs meg nem csípte a torkát. Soha többet. Igen lila fejjel temették.
ha ilyet olvasok, vagy látok tvben, mint a fenti jelenetek, mindig borzadály jár át. valami megfoghatatlan kényelmetlenség érzés, félelem nélkül.
VálaszTörlésviszolygás. igen.
ha meg ott vagyok, lennék, akkor nézném közelről, rácsodálkozva a brutális realitástra aztakurva felkiáltással. tán még segítenék is valamit, amit éppen kell. a valóságban nincs bennem viszolygás. akkor olyan természetes; ez van, így történt.
mi lehet ez az összeegyeztethetetlen kettősség? hm?
vero,
VálaszTörlésaz olvasmány, meg a tv-látvány inkább a fantáziát mozgatja meg. a fantázia-életünkben törékenyebbek vagyunk, vagy éppen akár hősiesek.
a valóságban az egészséges ösztöneink kezdenek működni. a normális ember normális ösztönei. ha baj van, jó esetben azonnal lemállnak az emberről a hétköznapi egzaltációk. mondjuk egy karambolnál. csattansz, megmozgatod magad, oké, nem tört semmi, kiszállsz, szédülsz, de telefonálsz asszonynak, biztosítónak, autómentőnek, rendőrnek és nyugodt vagy. ha meg csak elképzeled, hogy hűbazmeg milyen lenne fejre állni az autóval, hát beszarsz a gondolattól.
érdekes. :)
Grift, hat hete éltem ezt át, higgadtan csináltam végig, tudod, ahogy tanítják, ne pánikolj be, ne hagyd az adrenalin eluralkodni. fájdalmat sem érezni ilyenkor, az autómentőből kiszállva aztán a ház előtt lehet elájulni, hagy gondolják, be vagy rúgva, szarjanak le törött bordákkal, szegycsonttal.
VálaszTörléski lehet bírni gondolatban, és valójában is, én azt hiszem, mások fizikai megsemmisülését átélni nehezebb, mint a magunkéra tett akaratlan kísérletet. lehet, könnyen beszélek, másét nem láttam, enyémet háromszor tapasztaltam, úsztam meg.
Hmm. Ezt úgy éltem meg:
VálaszTörlésAz ember keveset tud magáról. Csak akkor derül ki minden, mikor eljön a - hogy is fog0almazzak - az igazság pillanata, a vészhelyzet - vagy amit akartok. Ahogy nem tudhatjuk a napot, sem az órát - nem tudhatjuk a magunk képességeit, reakcióját sem.
Akkor elválik, ki ember és ki ...